Magamról

​

Közgazdásznak indultam, de ahogy Komlósi professzor úr az egyik matekvizsgámon megjegyezte: "Kisasszony, maga nem közgazdásznak való!", s bár akkor nagyon dühös voltam rá emiatt, de évekkel később megértettem mire gondolt.

Valójában mindig is a pszichológia vonzott. Kamaszkorom óta lenyűgözött a lélek összetettsége. Szenvedélyesen keresem, figyelem mások működési rugóit. Szeretem érteni és érezni azt, amiben a másik van. Gyakran a valódi, elfogadó figyelem már önmagában elég, aztán van, hogy a tisztázásban kell segítenem, van, hogy a dolgok kimondásában. Mindig más és ettől izgalmas.

Több, mint 10 évvel ezelőtt aztán elindultam az utamon: elvégeztem a Pécsi Tudományegyetem Pszichológiai Intézetében a mentálhigiénés szakember képzést, tanultam pszichoanalitikus alapon önismereti csoportvezetést, aztán elvégeztem a norvég Gestalt Intézet 4 éves Gestalt terapeuta képzését.  Azóta azt érzem megérkeztem, hazaérkeztem. 

​

Persze az önismereti út mindig új vizekre visz, és újabb és újabb mélységeket mutat meg. 2019. év elején találkoztam a Mindfulness-szel és rögtön mély elköteleződést éreztem a meditáció és a mindfulness szemlélete iránt. Aztán 2020-ba belevágtam egy újabb kalandba: mindfulness tanárképzésbe.  Nagyon élvezem, hogy ezeken a programokon a résztvevők önmagukhoz és  tapasztalataikhoz való viszonya hogyan alakul és formálódik.   

​

A "közgazdászság" azért nem múlt el nyomtalanul. Azt a lényeglátást, munkastílust és szemléletet, amit a különböző szervezeteknél tanultam, a mai napig használom.  Az egyéni terápiák és life coachingok mellett ma is dolgozom szervezetekkel: elsősorban felső és középvezetői coachingot és vezetőfejlesztést viszek.